A Káiniták története Kezdetben csak Káin létezett. Káin, ki szeretetből feláldozta testvérét. Káin, a kitaszított. Káin, kinek átka az örök halhatatlanság. Káin, kinek átka a vérre vágyakozás. Káin az, kitől mindannyian származunk. Nemzőnk nemzője. Káin egy koron át Nód földjén élt, Magányosan szenvedve. Egy koron keresztül egyedül maradt. De az emlékek múlása elfojtotta bánatát. És így visszatért a halandók világába, A halandók világába, A világba, melyet testvére, s annak gyermekei teremtettek. Visszatért, s örömmel fogadták. A halandók látták az erejét, s tisztelték, imádták érte. Hatalmas városuk uralkodójává tették, Az Első Városévá, melynek neve Énok.   A Második és Harmadik Generáció Habár egy hatalmas nemzet uralkodójává vált, mégis egyedül volt, Mert senki nem volt hozzá hasonló. Bánata újra csak nőtt. Ekkor újabb bűnt követett el, mert utódokat nemzett, Kik mindössze hárman voltak. Ám ők is utódokat nemzettek, Káin unokáit. Ekkor Káin így szólt: "Legyen vége ennek a bűnnek. Nem lesz több." S mivel Káin szava volt a törvény utódai engedelmeskedtek neki. A város korokon keresztül állt, S egy hatalmas birodalom központjává vált.   A Nagy Özönvíz Ekkor következett a nagy Özönvíz, mely elárasztotta a földet. A város elpusztult, Az ott élő emberek meghaltak. Káint ismét rabul ejtette a szomorúság, s ismét visszavonult magányába. A pusztaságba vándorolt, S magára hagyta utódait, végzetükre bízva őket. Ők megkeresték, s könyörögtek neki, térjen vissza, Segítsen nekik újjáépíteni a várost. De Káin nem akart visszatérni velük, Mondván az Özönvíz büntetés volt, Amiért visszatért az élők világába És tönkretette az igaz törvényt.   Az Első Bukás Így Gyermekei egyedül tértek vissza a halandókhoz, S kijelentették, hogy ők az új uralkodók. Mindegyikük saját nemzetséget alapított, Káin dicsőségére, Azonban nem rendelkeztek az ő bölcsességével vagy önuralmával. Nagy háború kezdődött az öregek és gyermekeik között, S a gyermekek kiirtották Nemzőiket.   A Második Város A lázadók ekkor új várost építettek És 13 törzset alapítottak benne. A város gyönyörű volt, lakói pedig istenekként imádták őket. A gyermekek saját utódokat nemzettek, A Káiniták Negyedik Generációját. De félték a Dzsihádot, S megtiltották utódaiknak, Hogy saját utódokat nemzzenek. Ezt a hatalmat az öregek megtartották maguknak. Mikor valaki gyermeket nemzett, azt levadászták és megölték, S vele együtt nemzőjét is.   A Második Bukás Habár ez a város akkora volt, mint magáé Káiné, végül elöregedett. Mint minden élő dolog lassan ez is haldokolni kezdett. Az istenek először nem látták az igazságot, S mikor végül meglátták azt, már túl késő volt. A város megsemmisült, erejük elpárolgott, Menekülniük kellett, utódaikkal együtt. Sokukat megölték menekülés közben, mivel gyengévé váltak. Törvények nélkül mindannyian megalapíthatták saját nemzetségüket, Így hamarosan számos új Káinita született, Akik a Földön uralkodtak. De ez nem maradhatott így.   A Nagy Dzsihád Idővel a Káiniták túl sokan lettek, S újra háború kezdődött. Az öregek már biztonságban elrejtőztek, Mivel megtanultak elővigyázatosnak lenni. De gyermekeik saját városokat és nemzetségeket alapítottak, S ők voltak azok, akik meghaltak a háború tüzében. A háború akkora volt, hogy senki sem maradt ebből a Generációból, Aki beszélhetne a tagjairól. Halandók hullámai vágtak át kontinenseken, Hogy összezúzzák, felégessék a Káiniták városait. A halandók azt hitték, saját harcukat vívják, Pedig értünk folyt vérük. Mikor a háború véget ért A Káiniták egymás elől bujdostak, S a halandók elől, akik körülvették őket. Ma is rejtőzködünk, Mert a Dzsihád folytatódik.

 

	Először volt Káin, Nemzőnk Nemzője, Ki hármat választott, s adott nekik erejéből És átkából S ők választottak hármat maguknak Hogy érvényesítőik legyenek hatalmuknak, segítsék kutatásukat Hogy megváltoztassák örök formájukat Neveikre emlékezünk, mert ők voltak Nemzőink, magukhoz Öleltek minket Hogy Gyermekeik legyünk Veddartha, ki választotta a befolyást és uralkodást Arikel, ki választotta a szerelmet és szépséget Lasombra, ki választotta az erőt a sötétségben Ennoia, ki a Változókkal jár Absimiliard, kinek átka a változás Tzimisce, ki elveszett a változásban Saulot, ki belül kereste a tudást Malkav, ki kívül kereste a tudást Akmanin(ashur), ki a túlvilágon kereste a tudást Egy ideig a Nemzők és Gyermekeik Békében éltek, De még nem voltak elégedettek Nemzőink fellázadtak Nemzőik ellen A háborúk még tisztességesek voltak Mert mindegyikük félte a Lextalionist S a fiatalabbak nyertek Megadatott nekik a jog, Hogy Gyermeket nemzzenek Kiket választottak: A Negyedik Generáció Emlékezünk Veddartha Gyermekeire Sutekh, sötétben járó Mekhet, harcos királynő Brujah, a világnak ismerője S egy ideig békében éltek Nemzők és Gyermekeik A Második Városban Azonban a hatalommal jött a romlás És Veddarthának nagy hatalma volt Gyermekei felett Sokan látták az igazságtalanságot Mégsem beszélt senki Veddartha ellen Senki sem beszélt félelemből, tiszteletből Vagy talán mert ők is Veddartha uralma alatt álltak Végül Brujah, hogy megmentse Testvéreit Nemzőjük haragjától Megkötözte őt kő- és fénylánccal Nemzőjének Nemzője eljött hozzá, mondván "Engedd szabadon Gyermekem, mert Tisztelned kell őt, nem lázadnod ellene" S vérének tüze elragadta őt, S megtámadta nagyszülőjét S megölte őt S nagy remegést élt át Káin Gyermeke Mert először vált valaki közülük Amaranthá Csata kezdődött, mely most Az Öregek és a Fiatalok között folyt És senki sem állt félre A Negyedikek elszakították kötelékeiket S Nemzőikre támadtak De becsülettel harcoltak A Harmadikak közül néhányan már látták az igazságot A Negyedikek céljában S támogatták őket, harc nélkül Arikel, Saulot, Malkav, Absimiliard Megértették a Negyedikeket, s egy részüknek Kölcsönadták erejüket Lasombra elszakította testvére láncait Összezúzta a követ Elhomályosította a fényt Osiris fegyvert fogott Testvérei ellen Mert igaz gyermeke volt Nemzőjének Ennoia, Tzimisce, Akmanin engedelmeskedtek Nemzőiknek Zillah és Irad felkeltek a Negyedikek ellen Mert féltették életüket Mekhet, harcos királynő, megkötözte a Változókat Megfagyasztotta vérüket Ellopta Nemzőjük lelkét Saulot, közel Káin Gyermekeinek fényéhez Megsemmisítette Testvérei szolgáit A Túlvilágra engedte őket Könyörgött Nemzőjének, meneküljön, Ne engedje, hogy eleméssze A Dzsihád tomboló tüze A Negyedikek elengedték őt Megengedték, hogy távozzon Bár nem mindegyikük értett ezzel egyet Sutekh, sötétben járó Választott, tisztelettel Nemzője Testvérei iránt Kiragadta Zillaht a sötétségből Ellopta lelkét, megszerezte erejét Dicsekedett Testvérének Osirisnak Kihívta Nemzője Testvéreit A csata abbamaradt, a düh meghalt A város már romokban Lakói elmenekültek, szíve ég A megmaradt Vértestvérek Erői kiegyenlítve, Lerótták adósságkat Hozzáfogtak a város újjáépítéséhez, mely Nemzőik városa Káin Gyermekeinek városa Csak egy állta útjukat Elzárta ösvényeiket Káin, mindannyiuk atyja Káin Gyermekei elszórva fekszenek Szétszórta őket a Dzsihád Saját Gyermekeket teremtettek Halandókat használtak csatáikban Itt alszik Brujah, kinek elemei Gondolkodás, nem szendergés, szeretni, nem használni Barátai lettek Gyermekei, Szerelmesei lettek Gyermekei A Gyermek szolgáló, sosem rabszolga Becses Gyermek, mind mint gyémánt Mind magában hordta Brujah ajándékait Brujah haragját, Brujah gyűlöletét Veddartha még mindig élt Troile álmodott, a bosszú álmait Elhagyta nemzőjét, délre ment Kereste Veddarthát, emberek meseterét Találta Veddarthát, rabszolgák mesterét Leült Troile, kérve szívességet Ventrue erejét, elme irányítását Kapott szívességet, kínált adományt Troil villámgyorsan tanult Hatalmat mely egykor erőt adott Nemzőjének Utazott északra, visszatért haza Visszatért Nemzőjéhez, szenvedi a híreket A föld változik, Vértestvérek mozognak Előjelek ideje, változások ideje Brujah fekszik, most is alszik? Nem, most felkel, Gyermeket Ölel Hatalmat ad nekik, de figyelmezteti őket Nehogy újra kötelékbe kerüljenek Délre vonul, sereg a sötétben Használva a világ ismeretét Halandók őrzik az ősi menedéket Kiket hamar megingatnak és elküldenek Ventrue új gyermekei erejüket próbálják Brujah gyermekei inognak alattuk Harcolnak Nemzőjükkel, csatáznak testvérrel Troile átvette elméjüket Ventrue hamar szétszórva, fut csata elől Gyermekek szétszórva, halandók alszanak Brujah sötét pengéjét húzza Örök gyűlölete hamar jóllakhat Harcos király, Brujah Gyermeke Pengét fen és ütést véd Igazság lesz szolgáltatva Csapása alatt Halandó kovácsolta acélnak Hogy igazság legyen mondva, hazugságok feltárva Szerelemtől vakon Ventrue Nemzője Megadja gyermeke büntetését Bosszú legyen Amaranth próbája szerint Troile Veddartha lelkébe nyúl Halandó harcban egyesül vele Veddartha fortélya elme irányítása Troil akarata, mint az acél Nyitott szemek Brujah kardját lesik Nyaka fölött lebegve, szemek bűvölve Nemzőre néz a harcban akarattal Veddartha legyőzve a domb alatt Ventru gyermekei, kik még élnek Érzik Nemző elmúlását Vérkötelék összetörve, szétmorzsolva Troile nem kér Véresküt Korok múlnak, Brujah alszik Történetek megváltozva, célok egyre módosulva Ventrue követeli Brujah halálát Zűrzavar a legifjabbak között Felemészti őt Gyermeke Troile

 

 

<HEAD> <script LANGUAGE="JavaScript">
<!-- innen
function click() {
if (event.button==2)
{
alert('I-Power. Minden 1 helyen.');
}
}
document.onmousedown=click
// eddig-->
</script> </HEAD>

	A Gyehenna Jelei Halkan! Halld a hollók sírását! A meleg szellőt, mely csendesen süvít az utcákon. A tornyok elrejtik a nap sötétségét. Mikor Lasombra álmai beteljesülnek a napon, mikor a hold vérben forog, s fekete nap kél az égen. Ez az Átkozottak napja, mikor Káin gyermekei újra felemelkednek. Mikor a világ hideggé válik, a földből tisztátalan dolgok fortyognak, óriási viharok pusztítanak, a villámok tüzeket gyújtanak, az állatok gennyeddzenek, s eltorzult testük a földre hanyatlik. Nagyszüleink szintén felemelkednek majd a földből. Éhségüket velünk fogják csillapítani. Mindünket elemésztenek. A második napon Káin visszatér, s gyermekeit hívja a találkozóhelyre, az Első Város helyére. Odahívja őket bazalttrónján ülve. És Káin fennhangon elsorolja azok neveit, kiknek sorsa pusztulás a bűnökért, melyek túl nagyok, s mindet, ki megitta Nemzője vérét a Fekete Trón elé hozzák, s Káin vérét itatják meg velük, s Káin vére emészteni az ő vérüket. És a Sötét Anyát is ide hozzák, Énok völgyébe, s csata lesz itt. Csata a Sötét Apa és Sötét Anya között. A démoni királynő mélyet harap majd. Az átkozott király mélyebbet harap. Nem fogjuk tudni, mi történik, de az ég ketté fog szakadni, s a föld is alatta. És a Pokol erői előtörnek a földből. A harmadik napon csönd lesz. A varjak a hullákból lakmároznak majd. Dögvész táncol majd a romok között. Az utolsó a Vadak közül el fogja hagyni e helyet. Az utolsó a Hold-Bestiák közül harcolni fog, s elbukik és az Antediluvianok vérből építenek birodalmat maguknak. Vaskarmokkal uralkodnak majd. Kitépik majd a szívét a még élőknek, s az összes még élő a Földön eljön, s a z Utolsó Városban fog élni, amit Gyehennának hívnak. Egyezer évig fognak uralkodni, és nem lesz szeretet, vagy élet, vagy könyörület. A hatalmasak rabszolgákká lesznek. Az erkölcsöseket bemocskolják majd. Minden jó ajándékot és minden hibátlan ajándékot megfertőz majd a Sötétség Apja, kinek ereje az Alvilágból származik. Mikor havazás emészti a világot és a nap gyertyalángként remeg a szélben, akkor és csak akkor születni fog egy nő, Éva utolsó lánya, s ő lesz az, kin mindannyiunk sorsa múlik. S nem fogjátok ismerni ezt a nőt, kivéve a hold jele által, melyet viselni fog. És árulással, gyűlölettel és fájdalommal kell majd szembenéznie. De benne van utolsó reményünk. Megismered majd ezeket a végső időket a híg vérről, mely arra fogja kárhoztatni a vámpírokat, hogy ne tudjanak utódot nemzeni. Megismered majd ezeket az időket a klánnélküliekről, kik uralkodni fognak. Megismered majd ezeket az időket a Vadakról, kik levadásznak majd minket még a legerősebb városokban is. Megismered majd ezeket az időket, mikor a legidősebbek közül felébrednek majd néhányan. A banyák felébrednek majd és mindent elpusztítanak. Megismered majd ezeket az időket, mert egy fekete kéz fog felemelkedni, s megfojtja azokat, kik szembeszegülnek vele. És azok, kik megették a szív vérét felvirágoznak majd. S a Vértestvérek tolongani fognak, s a vitae ritka lesz, mint a gyémánt. Figyeljétek e jeleket, közelegnek! A Gyehenna eljön a Földre. Figyeljétek az árnyékot, mely lebeg. Figyeljétek a sárkányt, mely felemelkedik. Figyeljétek a sötétséget, mely mozog. Figyeljétek a hold árnyékát. Figyeljétek az angyalt, mely meghal. Figyeljétek a szüzet, ki sír. Figyeljétek a gyermekeket, kiket ölelnek. Figyeljétek a klánnélkülit, ki fut. És lesz idő, mikor a Nemző Gyermekét fogja hajszolni, mikor a Nemző a nap kegyelmére bízza Gyermekét és nem lesz irgalom a klánnélkülieknek. Nem lesz irgalom a klánnélkülieknek, habár korcsok. Elfelejtett Nemzőikre Auriel átka száll majd. Gyűlöletes Nemzőikre átok száll majd, mert ellenszegültek Káinnak. Tunya Nemzőikre a vadászott vadászok átka száll majd. A klánnélkülieknek nem lesz ösvény, melyet kövessenek. Nem lesz család melyet megnevezhetnének. Nem lesz Generáció, amit megtartsanak. Nem lesz hagyomány, mit kövessenek. Nem lesz szokás, melyet fenntartsanak. Nem lesz kit vendégül lássanak. Miért teremtesz ily fattyakat? Miért hagyod őket magukra az utcákon? Ők sötét csírái romlásunknak. Brujah Gyermekeit fogják követni. Vörös vér fog folyni általuk. Megölik majd a holtakat. Megeszik majd rokonainkat. Üvöltenek majd, s betörik ajtóinkat. Fennhangon kiáltanak majd igazságért. Klánnélküliek, mind, titkos utakat ismernek majd. Klánnélküliek, mind, Lilit ocsmány hagyatéka. Klánnélküliek, mind, újonnan ébredtek. Klánnélküliek, mind! Nincs családjuk, nincs jelük, nincs hűségük, nincs Öregjük. Óvakodj azoktól, kik klán nélkül járnak, mert ők lesznek mindannyiunk veszte. Szánd meg őket! Fogadd el a fattyakat, ahol tudod, de figyeld őket. Bennük van Nemzőjük ártó csírája.